Megismerkedik Pettenkofennel, a szolnoki vásári jelenetek örök dicsőségű mesterével, s részben annak tanácsai és útmutatásai alapján festi a magyar piaci élet sokrendű változatosságait. A kép forrása: |
Felesége, Fialka Olga (1848-1930) a biedermeier zsánerkép és portré kifinomult színérzékkel megáldott mestere volt. A kép forrása: |
„Tájábrázolásomban a magyar történelem múltjának levegőjét akartam fölidézni” – írta. Nagy szerepet játszik nála a fájdalmas nosztalgia. Eltűnt korok után tekint, amiben a Trianon utáni szétszakított ország fájdalma is benne volt. Ezt az érzést szilárd festői tudással, hangulatteremtő képzelettel, képeinek egyedi vonzerejével sikerült megformálni. A „tegnap művészé”-nek emlegették, de ahogy az irodalmi példában Krúdy Gyulával is történt, ez az inspiráció is teremthet értékes műveket. A modern izmusok vágtató, fel és eltűnő áramában képei egy megtartó, szilárd és vonzó szigetet alkotnak. A kép forrása: |
Hegedűs Endre festői hagyatékát ma még nehéz pontosan elhelyezni az akkori hazai és egyetemes irányzatok között; azok a kapcsolódási pontok, amelyek első látásra kijelölhetőek lennének, a művek kivételessége, a kevés adat, és a korszak feldolgozásának hiányai miatt, eléggé bizonytalanok. De éppen ebből adódik a felfedezés jelentősége; az életmű köré rajzolódó történet pedig egészen más dimenziókba emeli a művészettörténeti értékelést. A kép és szöveg forrása: |
“Rendszeresen nem végzett iskolákat. A négy elemi után kereskedő inas, majd nyomdász, üveges, pék, kőmíves és végül szabó lett. Azonban valamennyi foglalkozását hamarosan otthagyva, minden idejét önművelésre fordította. Festeni tizennyolcz éves korában kezdett s néhány évvel utóbb több aradi műbarát támogatásával Nagybányára ment…” – olvasható a pályakezdés művészregényt sejtető beharangozója a Szendrei-Szentiványi Lexikon megjelent első kötetében 1915-ben. A kép forrása: |