A Párizsban tanuló fiatal magyar festők esténként szívesen jártak aktrajza a különféle magánakadémiákra, mivel itt a krokizáson túl a francia Fauves festészet legnagyobbjaival, Matisse-szal és körével is találkozni lehetett. Perlrott Csaba Vilmos – aki hamarosan bekerült Matisse tanítványai közé – egy ilyen esti festőiskolai jelenetet örökített meg a magyar Vadak jellegzetes, friss modorában. Amennyiben érdekli a magyar kultúrtörténetnek ez a korszaka, látogassa meg a könyv facebook oldalát: https://www.facebook.com/apacsmuveszet A kép és szöveg forrása: |
Kikiáltási ár: 8 500 000 Ft 1928-ban elnyerte a római ösztöndíjat. Közel három esztendőn át volt – többek között Pátzay Pál, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Kontuly Béla társaságában – a Palazzo Falconieri lakója. Pályatársaihoz hasonlóan figyelmét elsősorban az antik művészet és a reneszánsz emlékei, különösen a trecento és quattrocento mesterek monumentális freskóciklusai, valamint a firenzei és sienai festők friss, temperával festett, bensőséges hangulatú táblaképei ragadták meg. A kép és szöveg forrása: |
„Három szentség volt Czigány Dezső életében: Cézanne, Ady, és Casals” – mondta róla Berény Róbert. Czigány maga is jól gordonkázott, és amikor Pablo Casals 1911-ben Budapesten vendégszerepelt, meghívta a műtermébe. A festő eljátszotta Schubert művét, az Álmodozást játszotta el a világhírű muzsikusnak, aki – amellett, hogy modellt ülni is hajlandó volt – állítólag zenei tanácsokkal is ellátta. Czigány az idők folyamán legalább két arcképet festett Casalsról, mindkettőt ugyanazon barnázó monochromban, mint híres Ady-portréit. (Amennyiben érdekli a magyar kultúrtörténetnek ez a korszaka, látogassa meg a könyv facebook oldalát: https://www.facebook.com/apacsmuveszet ) Kép forrása: |
Kikiáltási ár: 16 000 000 Ft Egry lassan dolgozott, sokáig érlelt magában egy-egy képet. Nem volt ritka, hogy már kész, eladott festményeit is vissza-visszakérte, hogy „javítson” rajtuk. A feszített tempó nem ízlett a művésznek. A kép és szöveg forrása: |
Kikiáltási ár: 4 000 000 Ft „Ezelőtt tíz évvel, mikor pályám legelején a különböző izmusoknak valóságos bővedje volt Európa-szerte, mi volt nálunk a tradicionális elem? – Nagybánya! Ez volt a magyar piktúra hőskora. Akkor 1920-at írtunk, a Szinyei Merse Pál társaság megalakulásának ideje, Nagybánya beteljesülése. Pompás és nagyszerű, kiérett piktúra!”* A kép és szöveg forrása: |