A művész lelke csak ott érzi magát otthon, ahol még teljes virágjában pompázik a magyar népviselet. Most már ezzel az életcéllá nemesedett szándékkal vág neki, mint a magyar népi élet szenvedélyes kutatója, egy újabb felfedezőútnak. Boldogan szabadul az egyhangú arcképfestést jelentő, téli Pesttől. Kocsin, meg az apostolok lován bekalandozza a Dunántúlt, Hevest, megfordul Gyöngyösön. Ecsegen hall először Bujákról, érdeklődik, milyen ott a viselet, azt hallja, hogy ocsmány… Ezek után természetesen oda megy és itt találkozik először a káprázatosan szép, magyar népi öltözetekkel, igazi népviselettel. Itt a nép még nem vetkőzött ki ősei viseletéből, a parasztság még nem úriasodott el, vagy – ami ezzel pontosan egyet jelent: nem proletárizálódott, mint pl. a Balaton déli részén. Nem is megy el innen többé más helyre.

A szöveg forrása:
http://mek.oszk.hu/04100/04193/html/dokumentum.htm

Amennyiben érdekli a festmény, további információért keressen a peter@ooc.hu e-mail címen.