Napi Magyar Festmény
© 2025 Napi Magyar Festmény.
Háromszor nyert el székelyföldi ösztöndíjat. Az 50-es években hallgatásra kényszerült, ekkor az Aquincumi Múzeum restaurátoraként dolgozott. Festményeivel és grafikáival csak a 60-as években léphetett újra nyilvánosság elé. Művészetére hatottak a naturalizmus, a realizmus, a futurizmus, a kubizmus és az expresszionizmus áramlatai is. A táj, az emberi alak, az arc volt festői érdeklődésének központi témája. Festészete a kései alkotói korszakban a nonfiguratív alakításban teljesedett ki. Műveit tiszta komponálásmód, oldott szerkesztés, dekorativitás, érzékeny kolorit, motívumait a geometrikus és az organikus formálás egyensúlya, szintézise jellemzi. A szöveg forrása: Amennyiben érdekli a festmény, további információért keressen a peter@ooc.hu e-mail címen. |
Festő. Tanulmányait Budapesten és Münchenben folytatta. Tájképeket és enteriőröket festett elsősorban. A Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítással mutatkozott be 1924-ben. A szöveg forrása: Amennyiben érdekli a festmény, további információért keressen a peter@ooc.hu e-mail címen. |
1906-ban – még főiskolai hallgatóként – a nagybányai szabadiskolában tanult. 1918-ban Felsőbányán dolgozott. Egy a nagybányaihoz hasonló művészeti iskolát kívánt létrehozni Nagy Oszkárral, Pirk Jánossal, Tibor Ernővel és Udvardy Ignáccal. Felsőbányán készült munkáikat csoportos tárlaton Kolozsvárott, Nagyváradon és Aradon mutatták be. Visszajárt Felsőbányára festeni, egészen a 20-as évek végéig. Felesége L Krausz Ilona grafikus volt. Erdély több vidékén mintegy vándorolva éltek, például a Bánátban, Segesvár, majd Kolozsvár környékén, Kalotaszeg táján. Erdélyi tájak, erdélyi emberek megörökítője művein. 1911-ben a Műcsarnokban állított ki A szöveg forrása: Amennyiben érdekli a festmény, további információért keressen a peter@ooc.hu e-mail címen. |
A művész lelke csak ott érzi magát otthon, ahol még teljes virágjában pompázik a magyar népviselet. Most már ezzel az életcéllá nemesedett szándékkal vág neki, mint a magyar népi élet szenvedélyes kutatója, egy újabb felfedezőútnak. Boldogan szabadul az egyhangú arcképfestést jelentő, téli Pesttől. Kocsin, meg az apostolok lován bekalandozza a Dunántúlt, Hevest, megfordul Gyöngyösön. Ecsegen hall először Bujákról, érdeklődik, milyen ott a viselet, azt hallja, hogy ocsmány… Ezek után természetesen oda megy és itt találkozik először a káprázatosan szép, magyar népi öltözetekkel, igazi népviselettel. Itt a nép még nem vetkőzött ki ősei viseletéből, a parasztság még nem úriasodott el, vagy – ami ezzel pontosan egyet jelent: nem proletárizálódott, mint pl. a Balaton déli részén. Nem is megy el innen többé más helyre. A szöveg forrása: Amennyiben érdekli a festmény, további információért keressen a peter@ooc.hu e-mail címen. |
