Ötletgazdagsága, sajátosan eredeti humorral telített szecessziós stílű plakátjai nagy hatással voltak a magyar plakátművészet fejlődésére. A kép forrása: |
Szecessziós grafikái és kecses vonalvezetésű, erotikus “Ópium-álmok” sorozata keltett feltűnést. Bibliai tárgyú kompozíciókat is festett, melyek a plasztikus megformálás ellenére is dekoratív hatásúak. Ugyanakkor a szecessziós ihletettség átvezette munkásságát az art deco ábrázolásmódjához, mely a korabeli magyar festészet ritka jelenségének bizonyult. A kép forrása: |
Kezdő korszakában úgyszólván egy időben a szecesszióhoz közelítő gobelineket tervezett és realisztikus életképeket festett (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902). 1905-ben Olasz-, Spanyol- és Franciaországban járt tanulmányúton. Ettől kezdve vált uralkodóvá művészetében a kolorit (Pihenő nógrádi búcsúsok, 1905). Stílusa egyre oldottabbá vált, s az impresszionizmus felé fordult (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909). A háborút realista katonaképekben örökítette meg (Vonuló foglyok, 1915 körül). A kép forrása: A szöveg forrása: |
“A Nemzeti Szalonban karikatúrákat, zsánerképet, tájképet, majd egy nagyobb tájképet a Műcsarnokban állítottam ki jelentéktelen sikerrel. 1910-ben egy grafikai kiállításon kövér színes nőket angyalkákkal mutattam be, ami némi figyelmet keltett. Nehezen összegyűjtött pár száz koronával Párizsba utaztam (1911), ennek az útnak döntő hatása volt munkálkodásomra. 1912-ben végre műteremhez jutottam Pesten, s 1913-ban egy kollektív kiállítással szerepeltem az Ernst Múzeumban meglehetős erkölcsi és anyagi sikerrel. Aktos kompozíciók sok gyerekkel s buja növényzettel, néhány portré, tájkép és sok rajz volt kiállítva. A kép forrása:
|
1922-ben Berlinbe emigrált, ahol összeismerkedett Herwarth Waldennel, a német expresszionizmus egyik legnagyobb támogatójával, aki az 1920-as években a Der Sturm Galériában többször kiállítási lehetőséget biztosított számára. 1932-es hazatérése után többnyire népies témájú, expresszív színkezelésű kubo-futurista alkotásai helyett Kádár már a modernista irányzatokat egyesítő, a neoklasszicizmus hatását tükröző műveket készített. Kivételes szín- és formakultúrájú csendéletei, város- és életképei a két világháború közötti magyar festészet Scheiber Hugó és Schönberger Armand nevével fémjelzett vonulatába illeszthetőek. A kép forrása: A szöveg forrása: |