Munkácsy parázsló horizontjai, szenvedélyes fái és erdői ezért a képzőművészetnek ahhoz a fejlődési vonalához is közel állnak, amely Caspar David Friedrich antropomorf tájaival és emberi érzelmeket megjelenítő romantikus fáival kezdődött. A naturalizmus vagy az akadémizmus rejtettebb ösvényein keresztül is továbbélt ez az örökség, és elvezet a századvég szimbolizmusához,amikor ez az embert jelképező természettudatos művészi programmá válik, és Van Gogh vagy Csontváry képein félreérthetetlen nyíltsággal szólal meg. ” A kép forrása: |
A képek forrása: |
Batthyány Gyulát arisztokratikus megjelenése, magas termete, arcának szinte lányos finomsága, mindig kifogástalan öltözködése és megnyerő modora Budapest egyik legkedveltebb társasági emberévé tette. Akik közelről ismerték, szinte nem értették, mikor festi képeit: számos elegáns parti, társasági rendezvény, elit asztaltársaság meghívottja, tagja, közkedvelt résztvevője volt. „Imádták a lipótvárosi nők” – hangoztatta visszaemlékezésében a korszak egyik legismertebb műkereskedője, Fränkel József , s e szavakat tökéletesen igazolja a Színházi Élet 1922 januárjában meghirdetett versenyének eredménye. A népszerű társasági magazin heteken át szavaztatta olvasóit, hogy eldöntse: „Ki a legelegánsabb pesti asszony, leány és férfi?” A lap hétről hétre közölte az aktuális eredményeket, melyekből kiderült, hogy a „legszebb férfi” kategóriában ádáz csatát vívott egymással az első helyezésért Batthyány Gyula és a volt miniszterelnök, akkoriban az MLSZ elnökeként és országgyűlési képviselőként serénykedő Friedrich István: mindketten közel 15–15 ezer szavazatot gyűjtöttek az olvasóktól. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Batthyány Gyula kettős portréja nem konkrét személyek vonásait rögzíti: valójában a századfordulós Franciaország talán legnagyobb vonzereje, a regények és költemények, festmények és divatlapok százaiból megismert típus, a „párizsi nő” jelenik meg rajta. A korabeli társasági élet sztárjai ők, kiknek szépsége legalább annyira csalogatta az idegen utazókat, a pénzvilág és az arisztokrácia kalandokra vágyó turistáit, mint a város történelmi épületei, pompás parkjai, fényes boulevardjai és pikáns szórakozást ígérő mulatói. Közülük kerültek ki a csábítás művészei, a „Demi Monde” hölgyei, akik már a 19. századi útleírásokban is ugyanúgy hozzátartoztak a város megcsodálandó nevezetességeihez, mint a Notre Dame vagy a Champs-Élysées, s egy-egy találkozás e ragyogó „kaszt” legnevesebb képviselőivel a befolyásos politikusok, híres művészek és irigyelt mágnások párizsi programjának előre lekötött része volt, hasonlóan a műterem-látogatásokhoz, színházi- vagy operaelőadásokhoz. A fényűző bálokban, előkelő társasági eseményeken töltött éjszaka után e hölgyek általában délben keltek, majd reggeli és több órás öltözködés után baráti látogatásaikat, luxusvásárlásaikat bonyolították le. Kora délután gyakran sétakocsikáztak egyet Párizs hatalmas kiterjedésű és tekintélyes múltú közparkjában, a Bois de Boulogne fái között. Ezek a programok – miközben lehetőséget nyújtottak az új ruhaköltemények és pompás kalapok bemutatására – valójában egyetlen fontos célt szolgáltak: alkalmat adtak az előkelő hölgyek és gáláns urak között szövődő románcok kibontakozására. Batthyány Gyula képe ennek a korszakokon átívelő, érzéki „színjátéknak” állít emléket. Parádés ruhájú, kihívó pillantású főszereplői, háttérben a felületet barokkosan elborító, örvénylő drapériaként hullámzó lombokkal és a valódi, vagy csupán képzeletben megjelenő cilinderes lovasokkal a festő egyik legdekoratívabb kompozíciójának fókuszába kerültek: e dekadens formakavalkádot a megfestés szaftos, bővérű érzékisége, az ecsetjárás jellegzetes, ondoláló fürgesége teszi összetéveszthetetlenül egyedivé. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
A képek forrása: |