Napi Magyar Festmény
© 2024 Napi Magyar Festmény.
Rendkívül termékeny alkotó volt, számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten, s a szolnoki Damjanich János Múzeum. A Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be a Mednyánszky képeket, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény 12 festményét mondhatja magáénak, számos képét őrzi a Szlovák Nemzeti Galéria[2] Pozsonyban, a nagyőri kastélyban is vannak képei, hisz 1883-ban, édesanyja halála után olykor ide vonult vissza, főleg nyaranként itt dolgozott. Számos műve került külföldre, például Londonba. Festményeinek, rajzainak száma a 3000-et bizonyára meghaladja, de lehet, hogy a 4–5 ezret is eléri. A kép forrása: A szöveg forrása: |
Részt vett az első világháborúban, s noha hivatalosan nem volt hadifestő, a fronton számos rajzot készített, főként katonaportrékat. A háború után rövid ideig Erdélyben élt, majd Budapestre költözött, de megfordult Szentes környékén, Koszta József mellett is. A húszas évek második felében ismét Erdélyben dolgozott és itt is állított ki, bejárta Magyarországot, volt Jugoszláviában, míg 1930-ban betegsége végleges letelepedésre kényszerítette. Ettől kezdve Baján alkotott. A kép forrása: A szöveg forrása: |
1924-ben Budapesten telepedett le, de nyarait a II. világháború kitöréséig Nagybányán töltötte. Nagybányai korszaka után a Balaton került előtérbe. Művészete a 30-as évektől könnyedebbé vált. A 20-as évektől kezdve részt vett a művésztelep kiállításain: 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon és többször Erdélyben is. 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmes lett. 1930-ban megkapta a Szinyei Társaság Zichy-díját, két évvel később a Szinyei Társaság tájkép díját. 1932-33-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, ezután Réti István tanársegédjeként dolgozott. 1941-49 között a Főiskola festészet és alakrajz tanára volt. 1977-ben 36 alkotását Orosházának ajándékozta, amelyekből 1979-ben önálló képtár nyílt. Munkáit a Nemzeti Galériában őrzik.
A kép forrása: A szöveg forrása: http://
|
Börtsök Samu festészetét a nagybányai művésztelep alapítóinak elveivel való teljes azonosulás, az ő szellemük következetes továbbvitele, képviselete határozta meg. Sokan elítélték epigonizmusát; egykori tanára, Ferenczy Károly is kíméletlen kritikával illette. Ennek ellenére nagyon termékeny volt és rengetegen vásárolták képeit, mert ezek mát messziről árulkodva magukon viselik a nagybányaiság közhellyé vált külsődleges jegyeit. Talán rá illik a legjobban a nagybányai kismesterek állandóvá vált jelzője: a “boglyás festő”. A kép és szöveg forrása: |
1921-ben Nagybányára ment és az ottani művésztelepen Thorma János és Réti István tanítványaként festészeti tanulmányokat folytatott. Az 1930-as években több egyéni és csoportos kiállításon vett részt. A bécsi döntést követően Székelykeresztúrra menekült, ahol az Elekes családnál lakott a Fő utcán. A család kertjéről, a kert alatt folyó Küküllő patakról és a környékről festett képeket. A kép forrása: A szöveg forrása: |
