Utolsó festészeti korszakát Végzés (1930), Alvó (1932), Kivégzés (1932), Vasút mentén (1932), Anya (1934) c. művei képviselik. A nyomor és betegség korán vetett tragikus véget életpályájának. Derkovits Gyula művészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának, a szigorú képszerkesztés, a lírai színvilág és az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. A kép forrása: A szöveg forrása: |
Munkásságában a fantasztikumnak éppúgy nagy szerep jutott, mint a groteszk iránti fogékonyságának, nem beszélve kifogyhatatlan mesélőkedvéről. Különösen későbbi képein engedett teret a történetek szabad folyásának, amelyek megjelenítését az elburjánzó motívumok barokkos gomolygására bízta. Sejtelmes, meseszerű képeivel pályája vége felé nagy népszerűséget vívott ki magának, noha legerősebb korszaka a harmincas évek maradt.
A kép forrása:
|
Műveit halála után, 1967-ben a Fényes Adolf teremben rendezett kiállításon láthatta először a főváros közönsége. Ez a kiállítás jelentette Czimra Gyula “felfedezését”. 1973 tavaszán a Magyar Nemzeti Galéria dísztermében rendezték meg Czimra Gyula műveinek kiállítását, és ez alkalommal mutatták be a művész népművészeti gyűjteményének egy részét is. A kiállítás sikere hatására a Nemzeti Galéria vezetősége a művész özvegyétől megvásárolta a művész életművének szinte minden jelentős darabját. A kép forrása: |
A magyar plein air festészet megteremtője, a modern magyar piktúra első nagy képviselője a nyugat-európai kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának problémáját s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét. A kép forrása:
|
Igazi festői énje Szentendrén alakul ki, ahol 1932-től eleinte nyaranta fest, majd 1935-ben kiköltözik a városba. 1935-ben az UME, 1936-ban a KUT, 1941-ben a Szentendrei Festők Társaságának tagja lesz. A kép forrása: |