Napi Magyar Festmény
© 2025 Napi Magyar Festmény.
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A kép és szöveg forrása: |
Batthyány Gyula kettős portréja nem konkrét személyek vonásait rögzíti: valójában a századfordulós Franciaország talán legnagyobb vonzereje, a regények és költemények, festmények és divatlapok százaiból megismert típus, a „párizsi nő” jelenik meg rajta. A korabeli társasági élet sztárjai ők, kiknek szépsége legalább annyira csalogatta az idegen utazókat, a pénzvilág és az arisztokrácia kalandokra vágyó turistáit, mint a város történelmi épületei, pompás parkjai, fényes boulevardjai és pikáns szórakozást ígérő mulatói. Közülük kerültek ki a csábítás művészei, a „Demi Monde” hölgyei, akik már a 19. századi útleírásokban is ugyanúgy hozzátartoztak a város megcsodálandó nevezetességeihez, mint a Notre Dame vagy a Champs-Élysées, s egy-egy találkozás e ragyogó „kaszt” legnevesebb képviselőivel a befolyásos politikusok, híres művészek és irigyelt mágnások párizsi programjának előre lekötött része volt, hasonlóan a műterem-látogatásokhoz, színházi- vagy operaelőadásokhoz. A fényűző bálokban, előkelő társasági eseményeken töltött éjszaka után e hölgyek általában délben keltek, majd reggeli és több órás öltözködés után baráti látogatásaikat, luxusvásárlásaikat bonyolították le. Kora délután gyakran sétakocsikáztak egyet Párizs hatalmas kiterjedésű és tekintélyes múltú közparkjában, a Bois de Boulogne fái között. Ezek a programok – miközben lehetőséget nyújtottak az új ruhaköltemények és pompás kalapok bemutatására – valójában egyetlen fontos célt szolgáltak: alkalmat adtak az előkelő hölgyek és gáláns urak között szövődő románcok kibontakozására. Batthyány Gyula képe ennek a korszakokon átívelő, érzéki „színjátéknak” állít emléket. Parádés ruhájú, kihívó pillantású főszereplői, háttérben a felületet barokkosan elborító, örvénylő drapériaként hullámzó lombokkal és a valódi, vagy csupán képzeletben megjelenő cilinderes lovasokkal a festő egyik legdekoratívabb kompozíciójának fókuszába kerültek: e dekadens formakavalkádot a megfestés szaftos, bővérű érzékisége, az ecsetjárás jellegzetes, ondoláló fürgesége teszi összetéveszthetetlenül egyedivé. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Magát a feltámadás pillanatát az evangéliumok nem írják le hasonló pontossággal, mint a szenvedéstörténetet. Jézus feltámadásának tárgyi bizonyítéka az üres sír. Nincs test és a halotti leplekből a szemtanúk arra következtetnek, hogy Jézus feltámadt. Az első szemtanúk az asszonyok, akiknek mindenki elhiszi, hogy Jézus feltámadt, csak a közvetlen tanítványok nem akarnak nekik hinni. Amikor azonban a sírhoz mennek mindent úgy találnak, ahogyan az asszonyok elmondták nekik. Ezután különböző időben és helyen a tanítványok átélik a feltámadt Jézussal való találkozást. Ennek a Jézusnak valóságos teste van, hiszen velük együtt eszik, mégis nem köti, sem az idő, sem a tér. Megjelenik zárt ajtókon, váratlanul megjelenik valahol, majd eltűnik. Akik korábban ismerték azok felismerik, annak ellenére, hogy első pillanatban nem tudják A kép forrása: |
A képek forrása: |
Gróf Batthyány Gyula a női szépség valóságos szaktekintélyévé vált a harmincas évek Magyarországán: folyóiratok, napilapok, arisztokrata hölgyek és felkapott színésznők kérték ki a véleményét, interjúk, cikkek közölték szépségápolási, kozmetikai tanácsait. Az aktuális divat és elegancia területén szerzett tapasztalait látva nem meglepő, hogy 1930-ban és 1932-ben is felkérték a Miss Magyarország-választás zsűrijébe, sőt az 1931-es viadalt egy reprezentatív, sajnos ma még lappangó kompozíción meg is örökítette. Női megrendelői számára Batthyány nem csupán tetszetős, nagy sikert arató portréik előkelő alkotója volt, hanem divattanácsadóként is működött. Egy 1940 decemberi interjúban így mesélt ezekről a tapasztalatairól: „Minden nő azzal, hogy kifesti magát, jelzi, mit szeretne magából csinálni. Színben, formában egyaránt. Persze sokszor rosszul. Előfordul, hogy kénytelen vagyok egy-egy modellemet meggyőzni arról, hogy félreérti önmagát. Megmagyarázni neki, mi is az ő igazi típusa. Megkérni, változtasson frizurát, púderszínt és szemöldökformát. Azután nagy öröm nekem, ha látom, hogy megszépül a portrém nyomán.” A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
