Napi Magyar Festmény
© 2025 Napi Magyar Festmény.
A képek forrása: |
Munkácsy parázsló horizontjai, szenvedélyes fái és erdői ezért a képzőművészetnek ahhoz a fejlődési vonalához is közel állnak, amely Caspar David Friedrich antropomorf tájaival és emberi érzelmeket megjelenítő romantikus fáival kezdődött. A naturalizmus vagy az akadémizmus rejtettebb ösvényein keresztül is továbbélt ez az örökség, és elvezet a századvég szimbolizmusához,amikor ez az embert jelképező természettudatos művészi programmá válik, és Van Gogh vagy Csontváry képein félreérthetetlen nyíltsággal szólal meg. ” A kép forrása: |
A képek forrása: |
Batthyány Gyula első, 1914-ben rendezett kiállításán nem kevesebb, mint tizenegy kompozíció idézte meg a lóversenyek világát. Közöttük volt a most bemutatott, 1908-ban készült festmény is, mely kitűnően illusztrálja, hogy pályatársainak többségével ellentétben Batthyány soha sem a pályára, a versenyző lovakra és lovasokra koncentrált. Sokkal jobban érdekelte a tarka nézősereg, melynek tagjai – elsősorban női szereplői – úgy használták a nagy futamok nyújtotta reprezentációs lehetőséget, mint egy óriási divatbemutató előkelő közönséggel szegélyezett kifutóját. Ezekben az évtizedekben a lóversenyek Európa-szerte különleges szerepet töltöttek be. A kiemelkedő díjakról elnevezett futamok az előkelő társasági élet legfontosabb eseményei voltak, melyek alkalmat adtak az arisztokrácia és a módosabb polgárság fesztelen találkozására. A híres divatházak újabb és újabb kollekciókat terveztek ezekre a versenyekre, s külön divatbemutatókon népszerűsítették alkalmi kreációikat. „A tavaszi szezonnak Párizsban éppen úgy, mint Budapesten, legnagyobb divateseménye a lóverseny” – írta egyik 1933-as cikkében a Színházi Élet, s a korabeli társasági lapokat olvasva tökéletesen igazolást nyer ez a tétel: a versenyekről szóló tudósítások szédítő szakértelemmel elemzik a nézőtéren megjelenő híres szépasszonyok gondosan válogatott ruhakölteményeit. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Az úrvacsora szentségét Jézus Krisztus a halála előtti utolsó estén szerezte (azaz alapította és rendelte el), amikor tanítványaival együtt elfogyasztotta a húsvéti bárányt. Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi fog vele történni a keresztfán. Ahogyan a búzaszemet megőrlik és így lesz belőle kenyér, a szőlőszemet összepréselik és így lesz belőle bor, Jézus teste is megtöretik, vére pedig kiontatik. Ő tehát az “Isten Báránya”, aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája. Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Jézus rendelésére ünnepli tehát az egyház az úrvacsorát. A kiosztással együtt mindig elhangzik Krisztus rendelése és igéje. Ez az ige teszi az egyszerű étkezést szentséggé: Jézus Krisztus testévé és vérévé. Hogy ez hogy történhet, arra nincs és nem is lehet emberi magyarázat, Jézus szavai azonban egyértelműek: “Ez az én testem… Ez a pohár az újszövetség az én véremben…” A kép forrása: |
