Scheiber 1920 körül született városképein a dúsan felületre halmozott festék, a sok apró, különálló ecsetvonás vibráló együttese látni engedi a szerkezet szilárd vázát, melyet sokszor a kék kontúr és a karton kilátszó barna alapszíne is hangsúlyoz. Ez utóbbi eredményezi a most bemutatott kép friss vizuális hatását is: a mindenhol áttűnő karton a festmény befejezetlenségét, a spontaneitás látszatát kelti, miközben azzal az élménnyel ajándékozza meg a nézőt, hogy bepillanthat a mű megszületésének folyamatába. Ha tetszik a kép és szívesen résztvennél egy izgalmas nyereményjátékon, kövesd a Scheiber könyv FB lapját, hogy még többet megtudhass a XX. század egyik legizgalmasabb magyar művészéről: A kép és szöveg forrása: Molnos Péter |
A húszas évek közepén, a legmodernebb irányzatokra folyamatos rálátást kínáló berlini utazások új stílust érleltek meg Scheiberben. Az ekkor születő, homogén foltokból építkező, pergő ritmusú kompozíciók összerázott kaleidoszkópban feltáruló látványra emlékeztetnek. A nyüzsgő, vibráló felület, a rikító kolorit olyan képeken válik igazán uralkodóvá, mint a Villamoson, melyen a felületet pásztázó szem hiába keres egyetlen apró, nyugalmas zugot. Ez a szilánkosra tört, önkényesen kreált látványvilág, a körforgásba „kényszerített” foltok izgatott vibrálása szellemes ötletekkel teli és tökéletesen illik a választott tárgyhoz: Scheiber ezzel az eszközzel idézi meg a nagyváros sodró forgatagát, az ember fölé magasodó metropolisz ideges, pezsgő, nyugtalan életét. Ha tetszik a kép és szívesen résztvennél egy izgalmas nyereményjátékon, kövesd a Scheiber könyv FB lapját, hogy még többet megtudhass a XX. század egyik legizgalmasabb magyar művészéről: A kép és szöveg forrása: Molnos Péter |
Ez a kivételesen dekoratív önarckép különös helyet foglal el az életműben. A mai napig ez az egyetlen teljes bizonyossággal azonosítható alkotás, mely 1933 novemberében közönség elé került Rómában, a Nemzeti Futurista Kiállításon. Scheibert a megatárlat egyetlen külföldi résztvevőjeként kiemelt figyelem övezte: 24 képből álló bemutatkozását maga Marinetti rendezte meg, a megnyitón hosszan méltatta a „magyar futurista festő” érdemeit, sőt nyolc alkotást meg is vásárolt saját galériája számára. Az „Én magam”, vagy máskor „Római önarckép”-ként emlegetett mű azonban a kiállítás vége után szerencsére hazakerült Scheiber egyik leghűségesebb budapesti támogatójához, dr. Antal Lajos orvoshoz. Ha tetszik a kép és szívesen résztvennél egy izgalmas nyereményjátékon, kövesd a Scheiber könyv FB lapját, hogy még többet megtudhass a XX. század egyik legizgalmasabb magyar művészéről: A kép és szöveg forrása: Molnos Péter |
|