Napi Magyar Festmény
© 2025 Napi Magyar Festmény.
Részt vett az első világháborúban, s noha hivatalosan nem volt hadifestő, a fronton számos rajzot készített, főként katonaportrékat. A háború után rövid ideig Erdélyben élt, majd Budapestre költözött, de megfordult Szentes környékén, Koszta József mellett is. A húszas évek második felében ismét Erdélyben dolgozott és itt is állított ki, bejárta Magyarországot, volt Jugoszláviában, míg 1930-ban betegsége végleges letelepedésre kényszerítette. Ettől kezdve Baján alkotott. A kép forrása: A szöveg forrása: |
Az első gyerekünket vártam, úgy ültem modellt, otthon, Jernyén, a lila tafota ruhában. Azt is magam varrtam, mert nem költöttem varrónőre. Persze nem kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat, minden sárga kikericset ismert, a lila, sárga és zöld szín finom hármashangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés. A fiam gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított. Talán ezért lett kicsit szenvedő az arckifejezésem a képen. A kép forrása: A szöveg forrása: |
1924-ben Budapesten telepedett le, de nyarait a II. világháború kitöréséig Nagybányán töltötte. Nagybányai korszaka után a Balaton került előtérbe. Művészete a 30-as évektől könnyedebbé vált. A 20-as évektől kezdve részt vett a művésztelep kiállításain: 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon és többször Erdélyben is. 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmes lett. 1930-ban megkapta a Szinyei Társaság Zichy-díját, két évvel később a Szinyei Társaság tájkép díját. 1932-33-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, ezután Réti István tanársegédjeként dolgozott. 1941-49 között a Főiskola festészet és alakrajz tanára volt. 1977-ben 36 alkotását Orosházának ajándékozta, amelyekből 1979-ben önálló képtár nyílt. Munkáit a Nemzeti Galériában őrzik.
A kép forrása: A szöveg forrása: http://
|
1886-tól Hollósy Simon müncheni magániskolájában, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Főleg plein air táj- és életképeket készített kedvenc technikájával, a pasztellel. Évekig dolgozott Bretagne-ban és Normandiában, miközben idehaza – a Balatonon és Dömösön – magyar tárgyú képeket festett. A kép forrása: A szöveg forrása: |
Saját erejéből tartotta el magát (pékségben is dolgozott), miközben elhivatottan végezte tanulmányait (fontos megjegyezni, hogy Bene Géza egész életében rajztanító volt Békásmegyeren és Budapesten, bár mindig is arra vágyott, hogy csak a festészettel foglalkozhasson). 1922-ben római ösztöndíjat nyert, de ezt valamilyen oknál fogva nem vette igénybe, és elnyerte a Szinyei Társaság díját is. Visszavonuló, kissé elkülönülő, sőt magányos, szemlélődő alkat volt már fiatalkorában is. A kép forrása: A szöveg forrása: |
