Napi Magyar Festmény
© 2024 Napi Magyar Festmény.
Az első független magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos dédunokája nem csupán származása miatt volt különleges alakja a 20. századi magyar festészet történetének. Egyéni stílusú művein életre kel az arisztokraták kevesek előtt feltáruló, de sokak által irigyelt élete: Budapest, München és Párizs előkelő társasági eseményei, a lóversenyek, a bálok és a fülledt éjszakai lokálok mondén világa. Az Orosz Balett művészetének hatása, Nizsinszkij és Bakst inspirációja éppen úgy tetten érhető festményein, mint a távoli célpontok felé vezető, egzotikus utazások impressziói, a Kelet felkavaró élménye. A kép forrása: A szöveg forrása: |
Batthyány Gyula kettős portréja nem konkrét személyek vonásait rögzíti: valójában a századfordulós Franciaország talán legnagyobb vonzereje, a regények és költemények, festmények és divatlapok százaiból megismert típus, a „párizsi nő” jelenik meg rajta. A korabeli társasági élet sztárjai ők, kiknek szépsége legalább annyira csalogatta az idegen utazókat, a pénzvilág és az arisztokrácia kalandokra vágyó turistáit, mint a város történelmi épületei, pompás parkjai, fényes boulevardjai és pikáns szórakozást ígérő mulatói. Közülük kerültek ki a csábítás művészei, a „Demi Monde” hölgyei, akik már a 19. századi útleírásokban is ugyanúgy hozzátartoztak a város megcsodálandó nevezetességeihez, mint a Notre Dame vagy a Champs-Élysées, s egy-egy találkozás e ragyogó „kaszt” legnevesebb képviselőivel a befolyásos politikusok, híres művészek és irigyelt mágnások párizsi programjának előre lekötött része volt, hasonlóan a műterem-látogatásokhoz, színházi- vagy operaelőadásokhoz. A fényűző bálokban, előkelő társasági eseményeken töltött éjszaka után e hölgyek általában délben keltek, majd reggeli és több órás öltözködés után baráti látogatásaikat, luxusvásárlásaikat bonyolították le. Kora délután gyakran sétakocsikáztak egyet Párizs hatalmas kiterjedésű és tekintélyes múltú közparkjában, a Bois de Boulogne fái között. Ezek a programok – miközben lehetőséget nyújtottak az új ruhaköltemények és pompás kalapok bemutatására – valójában egyetlen fontos célt szolgáltak: alkalmat adtak az előkelő hölgyek és gáláns urak között szövődő románcok kibontakozására. Batthyány Gyula képe ennek a korszakokon átívelő, érzéki „színjátéknak” állít emléket. Parádés ruhájú, kihívó pillantású főszereplői, háttérben a felületet barokkosan elborító, örvénylő drapériaként hullámzó lombokkal és a valódi, vagy csupán képzeletben megjelenő cilinderes lovasokkal a festő egyik legdekoratívabb kompozíciójának fókuszába kerültek: e dekadens formakavalkádot a megfestés szaftos, bővérű érzékisége, az ecsetjárás jellegzetes, ondoláló fürgesége teszi összetéveszthetetlenül egyedivé. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Batthyány Gyula első, 1914-ben rendezett kiállításán nem kevesebb, mint tizenegy kompozíció idézte meg a lóversenyek világát. Közöttük volt a most bemutatott, 1908-ban készült festmény is, mely kitűnően illusztrálja, hogy pályatársainak többségével ellentétben Batthyány soha sem a pályára, a versenyző lovakra és lovasokra koncentrált. Sokkal jobban érdekelte a tarka nézősereg, melynek tagjai – elsősorban női szereplői – úgy használták a nagy futamok nyújtotta reprezentációs lehetőséget, mint egy óriási divatbemutató előkelő közönséggel szegélyezett kifutóját. Ezekben az évtizedekben a lóversenyek Európa-szerte különleges szerepet töltöttek be. A kiemelkedő díjakról elnevezett futamok az előkelő társasági élet legfontosabb eseményei voltak, melyek alkalmat adtak az arisztokrácia és a módosabb polgárság fesztelen találkozására. A híres divatházak újabb és újabb kollekciókat terveztek ezekre a versenyekre, s külön divatbemutatókon népszerűsítették alkalmi kreációikat. „A tavaszi szezonnak Párizsban éppen úgy, mint Budapesten, legnagyobb divateseménye a lóverseny” – írta egyik 1933-as cikkében a Színházi Élet, s a korabeli társasági lapokat olvasva tökéletesen igazolást nyer ez a tétel: a versenyekről szóló tudósítások szédítő szakértelemmel elemzik a nézőtéren megjelenő híres szépasszonyok gondosan válogatott ruhakölteményeit. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Az arisztokrácia életéhez nem csupán a makulátlan megjelenés, az előkelő társasági rendezvények, a művészet nagyvonalú pártolása és a lóversenyek világa tartozott hozzá, de legalább ilyen mély tradíciója volt az utazásnak. Batthyány Gyula képeinek sokatmondó címei és az őt kérdező riportereknek elejtett megjegyzések arra engednek következtetni, hogy az utazások kiemelkedő szerepet töltöttek be a festő életében. A harmincas évek folyamán több olyan kiállítása volt, melynek szinte teljes anyagát egy-egy motívumgyűjtő tanulmányút intenzív élményei ihlették. 1934-ben egy hetekig tartó hajóút során Portugália, Spanyolország, a Kanári-szigetek és Olaszország tájait látogatta meg. Az itt gyűjtött képötletekből olyan remekművek születtek, mint a Madárkereskedő című kép, melynek egzotikus modelljével a festő Madeira szigetének fővárosában, Funchalban találkozott. A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
Gróf Batthyány Gyula a női szépség valóságos szaktekintélyévé vált a harmincas évek Magyarországán: folyóiratok, napilapok, arisztokrata hölgyek és felkapott színésznők kérték ki a véleményét, interjúk, cikkek közölték szépségápolási, kozmetikai tanácsait. Az aktuális divat és elegancia területén szerzett tapasztalait látva nem meglepő, hogy 1930-ban és 1932-ben is felkérték a Miss Magyarország-választás zsűrijébe, sőt az 1931-es viadalt egy reprezentatív, sajnos ma még lappangó kompozíción meg is örökítette. Női megrendelői számára Batthyány nem csupán tetszetős, nagy sikert arató portréik előkelő alkotója volt, hanem divattanácsadóként is működött. Egy 1940 decemberi interjúban így mesélt ezekről a tapasztalatairól: „Minden nő azzal, hogy kifesti magát, jelzi, mit szeretne magából csinálni. Színben, formában egyaránt. Persze sokszor rosszul. Előfordul, hogy kénytelen vagyok egy-egy modellemet meggyőzni arról, hogy félreérti önmagát. Megmagyarázni neki, mi is az ő igazi típusa. Megkérni, változtasson frizurát, púderszínt és szemöldökformát. Azután nagy öröm nekem, ha látom, hogy megszépül a portrém nyomán.” A könyv FB oldala: www.facebook.com/batthyanygyulakonyv?fref=ts Az album kedvezményes áron megvásárolható a kiállításon! A kép és szöveg forrása: |
